Szellemek az Apáczaiban

Télbe fordult az ősz, meztelenre vetkőztek a fák és előkerültek a kabátok, sálak és sapkák. A boltokban már október utolsó heteiben megjelent a karácsonyi dekoráció, és idő előtt árulták a sült gesztenyét, forralt bort a karácsonyi bevásárlóktól nyüzsgő utcákon. A Vörösmarty téren hatalmas a tömeg, a nyálas karácsonyi dalok már a könyökünkön jönnek ki, mire aktuálisak lesznek. Ilyenkor a „csengő” szóról az ember száncsengőre, a Mikulásra, vagy egyéb kellemes dologra asszociál. A diák szemei előtt azonban megjelenik a kép: odakinn borongós az idő, álmosító lámpafényben diákok ülnek padokon, minden gyötrelmük ellenére nevetnek valamin. Ekkor a csengő megszólal. A folyosó végén felsejlik a tanár alakja, kezében szinte világítanak a fehér lapok: dolgozat.

Az őszi és téli szünet közé eső időszak nem tartozik a kedvenceink közé. Nem csoda, hogy mindenki visszaszámol. Mikor fellobban a láng az adventi koszorú első gyertyáján, már mindenki tűkön ül. Várjuk az ünnepeket. Szeretnénk sokáig aludni, bekucorodni a paplanba forró csokival, szórakozni egész nap, letenni a felelősség terhét. Szabadulni akarunk. Mindezek ellenére, vagy talán pont ezért, az advent egy csodálatos időszak. Valahogy összefogja a sok különböző diákot, az ezerakaratú diákságnak lesz egy közös vágya. Ilyenkor olyan, mintha az Api falai között bujkálna valami. Mintha a barátainkon túl lenne valamink, ami a sulihoz köt. A minap egy nagyszünetben, a folyosón sétálva elcsíptem a Szellemet, ami belengi a légkört. Közösségnek hívták, és személy szerint, nekem már nagyon hiányzott. Ott ült az ablakban és figyelte az előtte elhaladókat. Senkinek se volt ideje megállni, pedig látszott rajta, hogy szomorú. Mindenki rohant, hogy elsőként jusson le a menzára az ebédért, hogy maradjon neki a kedvenc perecéből a büfében. Amikor kicsöngettek az utolsó óráról az iskola kiürült. Leszállt az ablakból és elhagyta az Apit. Lépéseinek koppanása sejtelmes visszhangot vert az épület falai között.

„Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják.” – írja a wikipédia. Arról már nem beszél, hogy napjainkban mennyire átalakult a társadalomban ez a fogalom. Az egyén érdeke került a középpontba. A saját szórakozásunk, a saját érdekeink. Egy osztály ritkán, de van, hogy még egy tagozat se kovácsolódik össze annyira, hogy közösséggé váljon. Még ritkább, hogy egy egész iskolára jellemzőek a fent leírtak.

A legtöbb ember a saját érdekeit tartja szem előtt és a közösség érdekei mindennel szemben hátrányba kerül. Az ID és a Tiszta Szívvel egyaránt azon dolgozik, hogy ne csak a saját klikkünkben, hanem az iskolában érezzük jól magunkat. A tanulásért vagyunk itt mindannyian, de nem szabad elfeledkeznünk az emberi kapcsolatokról sem. Talán sokan igazságtalanságnak tekintik, de ugyanolyan nagy szükségünk lesz a kapcsolatépítési készségünkre az életben, mint az elsajátított tudásra. Téged is épít, ha egy jó közösség tagja vagy. Sokszor ez csak azon múlik, hogy kimész-e a teremből szünetben, vagy, hogy ott vagy-e a sulis programokon. Azon, hogy köszönsz-e az utcán annak a lánynak, akivel még sose beszéltél, de már láttátok egymást a folyosón. Vagy csak egy mosolyról van szó, arról, hogy nyitott vagy-e mások felé.

Az advent hamarosan eltelik, de ami valójában összetart minket, nem megy sehova. Mind az Apáczaihoz tartozunk. Ne vegyünk búcsút a Közösségi szellemtől! Vele senki se foglalkozik. Karácsony alkalmából, azt hiszem pártfogásunkba vehetnénk szegénykét, a szeretet ünnepén nem is ajándékozhatnánk meg szebben az Apit, egymást és magunkat.

Mi, a Tiszta Szívvel, az időnket és energiánkat önként fordítjuk a közösség javára, azért vagyunk, hogy formáljuk azt, íme az eredmény: az egyre szépülő lap. A szerkesztőség és Kriston Attila tanár úr fáradhatatlan munkájának köszönhetően elkészült a mi ajándékunk is a fa alá! Jó szórakozást kívánunk hozzá és nagyon-nagyon boldog ünnepeket! Jövőre találkozunk!

Minden vélemény számít!