Visszatérés

Apáczai vigyázz! Mindenkinek jelentem, a 2012/2013-as tanév áll előttünk, hiányzik: A nyár!

Október elejére mindannyian behajtjuk a fejünket a kötelesség igájába! A rab, az elnyomott, a diák ilyenkor mindent és mindenkit okol sanyarú sorsáért. A reggeli madarakat, a metrót, a suli épületét és legfőképpen a tanárokat. Viszont rá kell jönnünk, hogy egyikük sem tehet arról, hogy nyár után ősz jön, hogy a minap láttam lehullani egy sárga levelet, és hogy az iskolának el kell kezdődnie.

A szeptember visszahozza a megszokott hétköznapokat, a rutint. Folytatódik minden onnan, ahol abbahagytuk, és a nyár távolinak tűnik, valószerűtlennek. A vakáció reményt adott nekünk, életörömet, napsugarat, melyet magunkkal hozhattunk szeptemberben, hogy világítsunk, de októberben valahogy már nem találjuk a napfényt. Ilyenkor rájövünk, hogy a tanulás már nem csak rémálom, hanem valóság.

Ekkor vagy halálfélelemmel belevetjük magunkat és ki se látszunk belőle; vagy úgy véljük, amíg nem foglalkozunk az iskolával, addig nem is létezik. Bármennyire is fáj, be kell ismernünk, hogy a tanulás fontos része az életünknek. Viszont nem használ, ha beköltözöl a könyvtárba, mert hiába lesznek jók a jegyeid, az arcod felveszi a papír színét, és elfelejted, hogy kell nevetni. Az sem megoldás, ha nem nézel szembe a tényekkel, és hogy elmenekülj előlük, a nap 24 órájára programot szervezel a barátaiddal. Garantáltan jó kedved lesz, amíg meg nem kapod az első karót, és rá nem ébredsz, hogy miközben te jól érzed magad, a jövőd elúszik az orrod előtt.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a tanévhez le kell lassulnunk, megkomolyodnunk, hogy koncentrálhassunk a feladatainkra. Tizenévesen nem csoda, ha ez megijeszt, de amíg maximális fordulatszámmal pörgünk, addig nem érhet komoly baj, hiszen a kötelességeink elvégzéséhez kell a legtöbb energia. Legyen a legnagyobb ellenséged az unalom, és ha a barnaság le is kopik a bőrödről, benned legyen legyőzhetetlen a nyár! Mi, gimnazisták nyarakban, tanévekben mérjük az időt. Ideje ezen változtatni és a nyári pezsgéssel hozzáállni a hétköznapokhoz! A szünidőben se add át magad a semmittevésnek! Fontos, hogy a jelenben élj, de lásd egybe az életed és legyenek céljaid! Ne a tanulásért élj, hanem tanulj az életért!

A legnagyobb szabadság, ami a világon létezik, ha megválaszthatod a börtönöd. Mi pontosan ezt tettük azzal, hogy az Apáczaiba járunk. Mostantól rajtunk múlik, hogy élvezzük-e a választott rabságot. Hozzuk ki belőle a maximumot! Ha elfogadjuk, ami megváltoztathatatlan és merünk változtatni azon, amin tudunk, szabadnak érezhetjük magunkat az iskola keserédes börtönében!

A nyarat nem tudjuk visszaadni nektek, de azért tehetünk valamit, hogy a szürke hétköznapok… nos, ne legyenek olyan szürkék! Igyekszünk minél több újdonsággal szolgálni nektek az idén, amiben az ID is támogat minket. Frissen megszavazott elnökeinket a terveikről és közös munkájukról faggattuk. Riporterünk a Punnany Massif egyik frontembere adott exkluzív interjút. Reméljük, hogy beszámolóinkat olvasva az inokai nap perzselését érzitek a bőrötökön, a nyaratok képeit látjátok a sorok mögött. Találtok kedvetekre valót a program-repertoárban, új kedvencekre leltek a kulturális ajánlók kínálataiban. Mosolyra fakaszt a Péklapát rovat, és unalmat űz a keresztrejtvény. Hazafelé pedig az Így írunk mi oldalain elmerülhettek barátaitok írásaiban.

Egy új és folyamatosan megújuló lapot tartasz a kezedben, mely sose készült volna el a szerkesztőség nagyszerű munkája, valamint új mentoráló tanárunk, Kriston Attila nélkül. Kiemelném még zseniális designerünket, Németh Ákost, aki csinossá varázsolja nekünk a lapot, és Perez-Lopez Áron Ricardot, aki a honlapfronton vív ádáz küzdelmet a technika ördögével. Millió köszönet illeti őket és a legmélyebb tisztelet! Nektek pedig jó szórakozást az újsághoz és a tanévhez is!

Minden vélemény számít!