B. Péter megjelentette második kötetét, ezalatt fia B. Ádám és lánya, B. Éva többszörös gyilkossági kísérlet után tette el láb alól az édesanyát, B. Betszaidát.

Bognár Péter 2011-ben nyerte el a Petri György-díjat, melyet olyan irodalmi területen alkotó, főleg fiatal személyeknek ítélnek oda, kiknek még nem jelent meg önálló kötete. Meglepő módon Bognár Péter nem tartozik ezen személyek közé, de amiért első kötete nem váltott ki túl nagy visszhangot, a 2011- ben odaítélt díj jóvoltából jelenhetett meg Bulvár című, máso-dik verseskötete, a Magvető Kiadó gondozásában.

A Bulvár, akár egy drámai mű, szereposztással indul, melynek legtöbb tagja egy nyomozási folyamatban vesz részt. Ide tartoznak az áldozatok, az áldozatok családtagjai, továbbá a bűntettek felgöngyölítésére kiképzett alkalmazottak Az erőszak és a romlottság erőteljes vezérfonál a kötetben, a kezdeti gyilkosság végigível a versekben, melyeket néha személyesebb jellegű szövegek törnek meg, melyek nem tartoznak közvetlenül az „epikus” szálhoz. Ezek a versek általában párbeszédet folytatnak a művészet eltérő ágaival, mint a képzőművészet (Gustav Klimt), vagy a zene (Parov S telar).

Kész szövegek beemelése a művekbe nem újkeletű, gondoljunk csak Örkény egyperceseire, Bognár Péter pedig ezt teszi a bulvár hírekkel: a legköznapibb forrást próbálja művészi szintre emelni. A szenzációhajhász címek sokszor nem kapcsolódnak, vagy nagyon messzi kapcsolatot ápolnak a hozzájuk tartozó szöveggel, legalábbis első olvasatra így gondolhatjuk. Azokban az esetekben viszont, amikor a cím mintegy tartalmilag foglalja össze az azt követő szövegrészt, a bulvárcikkek kritikája olvasható a versekből. Ezek a versek rávilágítanak arra a sajnálatos tényre, hogy a sajtó személyes tragédiákat használ fel puszta marketing célokra, az inkognitó megőrzése érdekében pedig úgy hivatkozik az elszenvedőre, hogy vezetéknevét annak kezdőbetűjére csökkenti, ezzel kiadva a megérdemelt tiszteletet.

A cím utáni első oldalon tudomásunkra hozza a szerző és a kiadó, hogy a kötet jelöletlen idézeteket tartalmaz, olyan szerzőktől, mint Tasnádi István, Samuel Beckett, Peter Greenaway, József Attila, Kiss Tibor vagy Parov Stelar, tehát nem csak „alulról”, hanem „felülről” is beemel Bognár Péter verseskötetébe. Az idézeteket észrevenni egyrészt élmény, hiszen részben olyan, mint egy kulturális kincskeresés, másrészt bosszantó, hiszen általános elvárás az újítás és az eredetiség, és egy köntös cseréje nem feltétlenül formálja újra a művet. Erre példa a Brutális kettős gyilkosság Érden című vers, amely Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című, egyébként kiváló és megtekintésre érdemes filmjének parafrázisa.

A versek formailag főként szabad versek, amelyek a kerettanterven szocializálódott és még mindig szocializálódó olvasó számára csökkenthetik az olvasás élményét, hiszen sokszor olyan érzése lehet, mintha a végletekig sűrített epikus műveket megtördelték volna. Itt is felmerül a kérdés, hogy megéri-e a közérthetőség rovására alkotni művészeti produktumot, amely megnehezíti a kommunikációt alkotó és befogadó között. Mégis, ha megszoktuk a szabad verset, néhány formai bravúr magával tud ragadni, mint például az És akkor elkezdett hajnalodni című vers, amely mintegy folyamatos visszatérést és felcserélődést mutat az ok-okozatiság között (ezt audiovizuálisan az RE.M. Imitation of life című klipje tudja szemléltetni), vagy a Göttingen, 300G, 25. hét refrénje, mely a kötetben később is felbukkan.

Őszintén megvallva, csak akkor vegyétek kezetekbe a Bulvár című kötetet, hogyha nagyon naprakészek szeretnétek lenni a kortárs irodalomban, a töredékesség élményét még nem éltétek át elégszer, és ha meg vagytok győződve arról, hogy a bulvárirodalom megérdemli az irodalom jelzőt.

Bognár Péter: Bulvár

2012

Lőrinczi Lilla