Az online és a valós önkép
 Mostanság mindannyian egy kicsit többet vagyunk otthon, mint kellene vagy mint szeretnénk. Remélhetőleg a barátainkkal azért így is tudunk személyesen is találkozni olykor-olykor, de a szociális média és felületei most, hogy kevesebbet lehetünk társaságban, óhatatlanul nagyobb szerepet játszanak életünkben. Ebben a cikkben többek között azt is boncolgatjuk, mennyire lehet egy személyt megismerni, barátságokat építeni egy emberrel az interneten megismert énje alapján. 



Egy-egy szürkébb hétköznap, hazafelé menet sokszor szoktam magamat szórakoztatni azzal, hogy a tömegközlekedésen utazókat figyelem. Vannak, akik csak álldogálnak, egyesek olvasásra használják ki a hazaút idejét. Sokan viszont a telefonjukba mélyedve utaznak, a telefonozó, szörfölő emberek a közlekedő tömeg egyre nagyobb hányadát teszik ki.



Van, aki folyamatosan a telefonját nézi, mások csak egy-egy unottabb pillanatukban veszik elő az eszközt. A közösségi médiában általában a minél pozitívabb benyomás elérése a cél.

A felhasználók megtehetik, hogy elrejtik negatívabb, előnytelen tulajdonságaikat, hiszen (remélhetőleg) teljes kontrollt élveznek az általuk megosztott tartalmak fölött.

A  szociális  felületeken  sokszor  lényegesen  bátrabban,  bevállalósabban  viselkedünk  (elég  csak  a  társadalmilag  megosztó  tartalmak  alatt  kialakuló  kommentháborúkra  gondolni), mivel  nem  szembesülünk  a  másik  fél  érzelmi  reakciójával,  és  a többi  ember  véleményével  is  csak  közvetve,  írásban  és  reakciójeleken  keresztül  találkozunk.

A  legtöbb  ember  a  semleges,  pozitív  tartalom  megosztásáért dicséretet,  elismerést  kap.  Általában  az  is  boldogabb  lesz  tőle ,   aki  lájkol  vagy  bármiféle  pozitív  visszajelzést  ad  a  megosztott  tartalomra  (hiszen  kimutatta  törődését,  szeretetét), csakúgy,  mint  a  tartalom  megosztója,  mivel  visszaigazolást nyer  arról,  hogy  értékes,  érdekes  tagja  a  közösségnek.  Mindannyiunk  társaságában  van  néhány  ember,  aki  a  különböző  üzenetküldő  alkalmazásokon  (Messenger,  Snapchat,  Slack)  érkező  üzenetekre  azonnal  reagál,  visszajelzést  ad.  A  folyamatos  online  jelenlétnek  köszönhetően  azonban  előfordulhat, hogy  az  egyéb  tevékenységekre  kevesebb  figyelem  jut,  esetleg néhány  tevékenység  az  odafigyelés  hiánya  miatt  elsikkad.

A  lájkolás,  internetes  tetszésnyilvánítás  afféle  „lelki  simogat ás“,  visszajelzés  is  lehet  arról,  hogy  egy  közösség  elfogadja az  egyént.

Ameddig  a  mások  irányába  való  megfelelni  vágyás  nem  válik kényszerré,  a  szociális  média  használata  boldogabbá  is  teheti az  egyént,  ezen  kívül  egy  jól  felépített  közösségi  média  jelenlét   nagy  előnyt  jelenthet  ismerkedéskor,  de  akár  a  vágyott  állás,  munka  megpályázása  során  is.

Gyakorta  megfigyelhető  jelenség,  hogy  a  kisebb  önbizalommal  rendelkező  személyek,  a  negatív  visszajelzésre  érzékenyebben  reagálnak,  sokszor  akár  az  adott  poszt  törlésével.

Ha  negatív  visszajelzéssel  találkozunk,  fontos  észben  tartanunk,  hogy  a  kommentelő  sokszor  a  saját  feszültségét  vezeti  le  így. Ilyenkor  általában  elég  az,  ha  megkérdezzük  a  hozzászólás  szerzőjét,   hogy  mi  váltotta  ki  az  elutasító  reakciót. Ilyenkor a  kommentelő  sokszor  a  bejegyzés  törlésével  válaszol,  mivel nem  gondolja  végig,  hogy  valóban  jogos  volt-e  a  kritika.  A  hozzászólás  szerzője  sokszor  azt  akarja  látni,  hogy  a  visszajelzései  bántanak minket,  hogy  befolyásolni  tud  minket.  Azzal, hogy higgadtan  visszakérdezünk,  a  befolyásolást  utasítjuk  el,  ezzel  a  visszajelzés  írója  a legtöbbször  nem  tud  mit  kezdeni. Mindannyiunk  tásaságában  van  néhány  ember,  aki  a  különböző  üzenetküldő  alkalmazásokon  (Messenger,  Snapchat,  Slack)  érkező  üzenetekre  azonnal  reagál,  visszajelzést  ad.  A folyamatos online jelenlétnek  köszönhetően  azonban  előfordulhat,  hogy  az  egyéb  tevékenységekre  kevesebb  figyelem  jut,  esetleg  néhány  tevékenység  az  odafigyelés  hiánya  miatt  elsikkad. A  közösségi  médiában  kialakított  „online  képünket“  mi  magunk  alakítjuk,  így  valakinek  a  Facebook-  és  egyéb  profiljaiból  valamennyire a  személy  tulajdonságaira,  személyiségére  is  következtethetünk.

Ha  egy  oldalon  kizárólag  önreklámozó  tartalommal  találkozunk,  előfordulhat,  hogy  az  oldal  készítője  olyasmiről  akar  meggyőzni minket, amiben  talán  ő  maga  sem  biztos.

A  közösségi  médiában  egy  személyről  kialakult  benyomásokat  érdemes  fenntartásokkal  kezelni,  hiszen egy  internetes  böngészés  ritkán  ad  teljes  képet  egy személyről. A közösségi médiában való jelenlét különösen fontos lehet a  közéleti  szereplők,  ismertebb  személyiségek számára  is.    Ők sokszor egész  csapatokat  alkalmaznak,  akiknek  feladata  az  adott  személy  megfelelő  ábrázolása,  a  kívánatos  benyomás  keltése  a  médiában. A  közösségi  oldalak  súlyát  a  mindennapi  életben  jól  mutatja,  hogy például  a  karantén  miatti  korlátozásokat  is  először  közösségi  oldalakon  jelentették  be,  még  mielőtt  a  hivatalos  értesítés  megjelent volna. A  nemrégiben  lezajlott  amerikai  elnökválasztás  kapcsán  is  sokat  olvashattunk  a  közösségi  oldalak  szerepéről  a  politikában,  a  közügyekben.

Sokunk  ma  már  a  hírekre,  információkra  is  különféle  közösségi  oldalakon  tesz  szert.  Az  ilyen  jellegű  hír-  és  tartalommegosztás  jelentős hátránya,  hogy  szemben  a  „hagyományos”  internetes  híroldalakkal, amelyek  mögött  legtöbbször  szerkesztői  csapat  áll,  a  szociális  felületeken  terjedő  híreket  gyakran  nem  ellenőrzik,  és  sok  felhasználó tényként  kezeli  az  ott  olvasott,  sok  esetben  hamis  vagy  információkat  ferdítő  cikkeket.        

A hírek, a hírfolyamunkban megjelenő bejegyzések sokszor ismeretlen szerzőktől származnak, ráadásul általában nem fedik le teljesen a valóságot. Egy időben elterjedtek voltak az „Instagram vs.valóság” és ehhez hasonló néven futó kihívások. Ezek olyan fotókat tartalmaztak, ahol a kép alanyai a közösségi médiában róluk fellelhető képek mellé egy mindennapi élet-helyzetben, különösebb előkészületek nélkül készült (valósághű) képet illesztettek.



Nem érdemes tehát ismerkedéskor, barátkozáskor kizárólag valakinek a profilja alapján eldönteni (bár az kétségtelen, hogy valakinek a személyiségére a szociális-média jelenlét alapján is következtet-hetünk), hogy milyen ember is valójában, a barátkozást, az élmények közös megélését a barátok társaságában eltöltött időt semmi sem pótolhatja. Még a közösségi média sem.

A cikk Szabó Vencel írása.