Télbe fordult az ősz, meztelenre vetkőztek a fák és előkerültek a kabátok, sálak és sapkák. A boltokban már október utolsó heteiben megjelent a karácsonyi dekoráció, és idő előtt árulták a sült gesztenyét, forralt bort a karácsonyi bevásárlóktól nyüzsgő utcákon. A Vörösmarty téren hatalmas a tömeg, a nyálas karácsonyi dalok már a könyökünkön jönnek ki, mire aktuálisak lesznek. Ilyenkor a „csengő” szóról az ember száncsengőre, a Mikulásra, vagy egyéb kellemes dologra asszociál. A diák szemei előtt azonban megjelenik a kép: odakinn borongós az idő, álmosító lámpafényben diákok ülnek padokon, minden gyötrelmük ellenére nevetnek valamin. Ekkor a csengő megszólal. A folyosó végén felsejlik a tanár alakja, kezében szinte világítanak a fehér lapok: dolgozat. Szellemek az Apáczaiban bővebben… →