Manapság gyakran téma a beszélgetések során az eltűnő munkahelyek sorsa. De vajon találunk olyan szakmákat, amelyeket nem darál be a robotika húsz év múlva? Ebben a cikkben osztanám meg veletek véleményemet arról, vajon mit tartogat a zeneiparban dolgozó emberek számára a jövő.

Sajnos vagy nem sajnos, a világ a 21. században rohamosan változik, fejlődik. Egyre több munkát végeznek számítógépek segítségével, és nagyon sok területen, szakmában már teljesen felváltották az emberek kemény munkáját az előre beprogramozott gépek. A vélemények megoszlanak erről a témáról – valaki szerint szükségünk van rájuk, hogy segítsék a munkánkat, legalább addig se nekünk kell dolgozni, valakik szerint (és őszintén szólva, én is ezt a tábort erősítem) viszont a sok gép elveszi azoknak az embereknek a lehetőségét a munkavégzéstől, akik az adott területen szeretnék pályafutásukat folytatni. De szerencsére közel se minden foglalkozást veszélyeztet a robotika, bőven találunk olyan szakmákat, ahol nem lehet a dolgozókat gépekkel, algoritmusokkal helyettesíteni. Ezek főleg olyan munkák, mint például a pszichológia, ahol az emberek érzelmek segítségével kommunikálnak – hiszen hogy is tudná lelki problémáinkat egy gép megérteni? Azonban ez a cikk most nem a pszichológusokról szól, bármilyen szép is a szakmájuk. Vessünk pillantást a zeneiparban dolgozókra: énekesek, zenészek, dalszövegírók tömegeivel találkozhatunk nap mint nap az interneten, közösségi médiában vagy akár élőben is, ha szerencsénk van. Tegyük fel a kérdést magunkban: vajon az ő munkásságuk kicserélhető mesterséges intelligenciákkal? Hadd tippeljek, elsőre mindenki nemmel válaszolna erre. De ne legyünk teljesen meggyőződve arról, hogy ezt az iparágat nem fenyegeti számtalan, az automatizációhoz köthető ok, ami miatt jelentős problémákkal kell megküzdjön a közeljövőben. Bár sikeres dalszövegeket nagyon valószínűtlen, hogy lehetne számítógépek segítségével írni, gépek által generált hangeffektekkel ma már közel mindenféle hangszer hangját képesek lejátszani. Vajon ez jelentheti azt, hogy a komolyzenei pályán dolgozók, illetve a könnyűzenei hangszerelők munkája a végéhez közeledik?

Véleményem  szerint  nem,  hiszen  amíg  az  emberiség  létezik,  a  többség  zenét  fog  hallgatni,  sokan  fognak  zenét  írni, dallamokat  fognak  dúdolni,  régieket  és  újakat,  hangszereken  fognak  játszani,  és  nem  csak  mesterségesen  létrehozott dallamokat  fogunk  hallgatni.  Más  területen  pedig  nem  gondolom,  hogy  nagy  változásokra  kényszerítené  a  zeneipart  a robotizáció  a  jövőben,  kisebb  változásokra  természetesen mindenki  számíthat,  ahogy  az  élet  egyéb  területein  is,  de egy  egész  iparágat  és  több  millió  ember  munkahelyét  befolyásoló átalakulás nem valószínű, hogy végbe fog menni. De  miért  is  aggódnánk  kedvenc  előadóinkért,  hiszen  ők is,  akárcsak  a  már  említett  pszichológusok,  az  érzelmeiket közvetítik,  amikkel  gyakran  tudunk  azonosulni  –  ezért  is  rajongunk  értük  annyira.  Képzeljük  el,  hogy  húsz-harminc  év múlva olyan érzelmes szövegeket próbálunk a magunkénak érezni,  amelyeket  számítógépek  vagy  mesterséges  intelligenciájú  robotok  írtak.  Számomra  ez  elképzelhetetlen,  mert az  emberek  nem  gondolom,  hogy  át  akarnának  hasonló  eseteket  élni,  és  ragaszkodni  fognak  a  legjobb  dalszövegírókhoz. Talán  mások  más  véleményen  vannak,  ám  számomra  így néz  ki  kedvenceink  jövője,  és  szívből  remélem,  hogy  nem  alakul  majd  másképp  az  élet,  hiszen  az  az  egész  világot  megváltoztatná, és nem a legjobb irányba. A zene és a zenészek iránti  szeretet  az  egyik  legjelentősebb  dolog,  ami  mindenkit összeköt a Földön, és talán békét teremthet a világban.

A cikket Nyári Borbála írta, amit ezúton is köszönünk.